Az elmúlt napokban sokminden átértékelődött bennem…

Amikor olyan mértékű külső hatások érnek minket, amit nehezen tudunk kezelni, akkor ez szinte természetes “reakció”..

Sokat foglalkoztat a tudatosság, mint irányítható terület.., amit mi magunk vagyunk képesek irányítani, mi magunk vagyunk képesek ebben fejlődni..

Persze ha van bennünk hajlandóság a változásra, ami nem mindig “fájdalommentes”… ez is egyfajta önismereti út.. ami nagyon nem egyenes..

Na szoval, átértékeltem dolgokat…

“Dolgokat”, mint pl hálásnak lenni..

Fontos része az életemnek a hála, nem mindig volt ez így, de jó ideje képes vagyok hálát adni sokmindenért, ami az életemben van, legyen az nehézség vagy épp a mindennapi élet történései..

A napokban viszont olyan hálát éreztem, mint még soha.. ért “valami”, ami miatt az egész belső énem remegett a félelemtől, majd miután érkezett a megnyugvás, igazán tiszta mély hála tört fel bennem..

Nehéz szavakkal kifejezni..

De egy biztos! Hálásnak lenni annyit jelent; értékelni az életet! értékelni hogy élsz, hogy van lehetőséged megélni a mindennapokat, annak minden hegyével és völgyével együtt… Van lehetőséged választani, vàltoztatni…

Van lehetőséged bármire… és mindenre!  

“- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg - mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...

- Minden bizonnyal - feleltem.

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni.”

/Antoine de Saint-Exupéry/

Ezt most csak így itthagyom… 

Neked is.. nekem is..