26 éve történt amikor beléptem az akkori Hungária, a volt Állami Biztosító ajtaján és azt mondtam -mikor kihívattam Győrvárit, a vezetőt-, hogy szeretnék a cégnél dolgozni.
Akkor még nem nézegettük a hirdetéseket, nem volt net mint most. Sokkal nehezebb volt állást változtatni.
Meg is lepődtek a bátorságomon, és át is küldtek a munkaügyre. Elmondták, hogy mire tudnának felvenni és én döntöttem. Soha nem bántam meg a döntésem.
Most olyan helyzetben vagyok, hogy segíthetek másoknak munkához jutni.
Megdöbbenve tapasztalom, hogy a mai világban vannak emberek akik sírnak mint az a bizonyos ,,fürdős lány".
Nincs munkájuk, várják a csodát és amikor behívják interjúra, elkésnek, nem mennek el. Pedig mi egy fél óra az életükből ahhoz, hogy magukon segítsenek?
Ja, hogy dolgozni kell? Igen! Itt bizony nincs sült galamb a levegőben. Nekem sem szállt a számba. Dolgoztam, tanultam és tettem a dolgom.
Te aki most ezt olvasod, félsz a munkától vagy van benned kurázsi egy interjúhoz???????
Várom a jelentkezésed ha úgy érzed, hogy adsz esélyt magadnak azzal, hogy tájékozódsz a lehetőségekről és nem kell, hogy minimum érettségivel rendelkezzél.
Önéletrajzodat elküldheted, de nekem rád van szükségem.
A generációs szakadék jelentős kihívást jelent a munkahelyeken, mivel az eltérő korosztályok eltérő munkaszokásokkal és értékrenddel rendelkeznek. Az áthidalás kulcsa a megértés és a nyitottság, valamint a rugalmasság és a kommunikáció.
Te mit gondolsz, valóban ez egy létező probléma?
👍🏼 Igen
❤️Nem
Megjegyzések
Megjegyzés küldése