Rejtélyek

Az emberek pénzügyeit rejtélyek övezik. Elõször is nem láthatók. Az emberek nem beszélnek a pénzügyeikrõl, titokban tartják, hogy mennyijük van, honnan szerzik, mibe fektetik, és mire költik. A pénz intim dolog. Apukám mondta: „Az ember sose tudja elképzelni, mibõl képes a másik ember megélni.” Szerencsére én pénzügyi tanácsadó vagyok, így nekem õszintén elmondják az emberek a pénzügyeiket. Ma már sok év gyakorlás után szemrebbenés nélkül tudom megkérdezni a velem szemben ülõt, hogy mekkora a jövedelme. Szakmai tapasztalat ide vagy oda – ma is úgy látom, hogy az emberek pénzügyei tele vannak rejtélyekkel. Életveszélyes a lottón ötöst nyerni Szociológusok több felmérést is végeztek az Egyesült Államokban, és azt találták, hogy azok 90%-a, akik nagy összegû szerencsejáték nyereményhez jutottak, két év alatt elköltötték a teljes nyereményt. Ráadásul, nem csak ugyanoda jutottak anyagilag, ahonnan indultak, de még mélyebbre süllyedtek az adósságokban. Ez annyira hihetetlen! A szerencsejátékoknál igyekeznek úgy beállítani a nyereményeket, hogy azok szívfájdítóan nagyok legyenek. Minél nagyobb a nyeremény, annál népszerûbb a szerencsejáték. Sok országban a legnépszerûbb a lottó. Egy átlagos lottó fõnyeremény gyakran egy 11 átlagos család teljes életében megkeresett pénz tíz-húszszorosa. El lehet ezt egyáltalán költeni? Nálunk a lottónyertesek igyekeznek titokban maradni, de sok más országban bevett szokás, hogy a nyertesek vállalják az arcukat. Mindezek alapján azt kell mondani: igen, a legenda igaz! Valóban, a nyertesek nagy része pár év alatt feléli a pénzt! Sõt, volt olyan kirívó eset is, hogy a korábbi nyertes a pénz elszórása után betörõ lett! Én személyesen három lottó ötössel is találkoztam (páratlanul izgalmas ez a szakma). Valóban, a háromból kettõ, a nemzetközileg is leírt pályát futotta be: másfél év alatt elverte az egész pénzt – és mondanom sem kell, nem érezték valami remekül magukat. Mert egész más dolog szegénynek lenni, és egész más dolog megismerni a gazdagságot, és utána szegénynek lenni. Érdekes módon a harmadik nyertes nemhogy nem verte el a pénzt, de pár év alatt megduplázta. Viszont õ eleve már gazdag volt, amikor a fõnyereményhez jutott, tehát pontosan ismerte, hogyan kell a pénzzel bánni. Az emberek többsége el sem tudja képzelni, hogyan tudna ennyi pénzt elkölteni, pláne ennyire rövid idõ alatt – ezzel szemben tízbõl kilenc ember esetében ez gond nélkül megtörténik. Honnan ez a váratlan képesség? Ez az egyik rejtély. EGY RÉGI SZÁMÍTÁSSAL MA IS AKTUÁLIS PROBLÉMA! AZ ÖRÖK MUMUS!

Miért nem dúsgazdag minden nem dohányzó? Manapság már egyöntetû vélemény, hogy a dohányzás szenvedélybetegség. Nagyapám mesélte, hogy az elsõ világháborúban, a hadifogolytáborban jónéhány katonatársa éhen halt, mert az élelmiszer 13 fejadagját is dohányra cserélte. Egy átlagos dohányos 13 éves korában kezdi a dohányzást, és egy doboz cigarettát füstöl el napjában. A dohányosoknak általában nem okoz anyagi nehézséget a cigaretta árának kigazdálkodása. A dohányosok nem rabolnak bankokat, hogy cigarettát vegyenek. Egy doboz cigaretta ára 500 Ft. Így egy átlagos dohányos havi kb. 15 000 Ft-ot költ a szenvedélyére. A nem dohányzók nem költenek cigarettára. Ezért ez a fenti pénz megmarad. Ha feltételezzük, hogy ezt a pénzt 13 éves koruktól 63 éves korukig félreteszik és befektetik mindössze 9%-os hozammal, akkor a végén 159 millió forinttal kellene rendelkeznie minden nem dohányzónak. Nem kell egy közgazdasági fenoménnak lenni ahhoz, hogy lássuk, a nem dohányzók nem szoktak így meggazdagodni. Sõt, egy átlagos nyugdíjas dohányos (már aki megéri) nem szegényebb, mint egy átlagos nyugdíjas nem dohányzó. Ezek után jogosan merül fel a kérdés: mi az a rejtélyes erõ, ami a nemdohányzókat fosztogatja? Mi bünteti õket életük folyamán 159 millió forintra? Mielõtt lelkesen nekiállnának dohányozni, hogy megmeneküljenek ez elõl a sötét fosztogató erõ elõl, nézzünk általánosabban körbe! A dolog a következõképpen áll: az emberek döntõ többsége hosszú távon éppen annyit költ, amennyit keres. Ez így érvényes a kalkuttai szemétdombon gyûjtögetõktõl kezdve a nemzetközi csúcsmenedzserekig. De miért?